Most fagyott reám a jelen
gyürkösen fáradt hidegen
lidérces barlangfényein
botladozik a tévedés

Érzem én Sápad a nap
holdfény gyúl meg a gally hegyén
sistergő éjszakák nyomán
köddé vált kék hajnal dereng

És ősz a fa és ősz a fű
törékeny kéreg már a kéz
fogózna bár de felsikolt
és reccsen haldokló faág

És felhőt tapintva kísér
becézni szívem édesen
a semmibe a semmibe
óceánokon ringani

Hámba foghatok sugarat
ötször ám Krisztus öt sebén
Tömjénillatban hervad el
minden vérvörös kis virág.

Tömjénillatban fuldokol
az az utolsó pillanat
Arcom a jelen megfagyott
Minden kötésből kiszakadt